Az órarendje elkészült. Most negyven tanárnak kell látnia.
Az órarend elkészítése mindenki számára tervezhető feladat, a közzététele azonban az egész félév során folyamatos munkát igényel.
A tervező befejezi a munkát. A feltételek teljesülnek. Elmented a .fet fájlt, és tíz percig úgy érzed, kész vagy.
Aztán elkezdődik a valódi munka, és ez nem az órarendkészítés. Ez az elosztás.
Negyven tanárnak szüksége van a saját hetére. Az irodának kell egy mesterpéldány. A portán tudni akarják, melyik terembe küldjék a látogató szülőt. Valaki kéri az iskolai honlapon. És ezek közül az emberek közül senkinek nincs FET-je, nem fog FET-et telepíteni, és nem is kellene neki.
Így lesz belőle PDF. Egy-egy példány minden tanárnak, ha lelkiismeretes vagy, egy nagy példány, ha nem. Kinyomtatva, e-mailben elküldve, kifüggesztve. És ez rendben is van – csütörtökig, amikor egy terem megváltozik.
Most már negyven hibás példány van az épületben, és semmi mód nincs a visszahívásukra.
A valódi probléma nem a fájl. Hanem a másolatok.
Minden export, amit elküldesz, egy elágazás. Abban a pillanatban, hogy kikerül a kezedből, megszűnik követni a valóságot, mégis folyamatosan azt használják. Az a tanár, akinek az asztalán ott a nyomtatvány, nem gondatlan; egyszerűen nincs módja megtudni, hogy elavult.
Ez azt jelenti, hogy a hasznos kérdés nem az, hogy "hogyan tudom ezt kihozni a FET-ből?" — ezt már meg tudod tenni. Hanem az, hogy "hogyan tegyem közzé úgy, hogy mindig csak egyetlen verzió létezzen?"
Ez az a probléma, amit a FET Timetable Explorer megold. Feltöltöd a terveződ által készített .fet fájlt, és ahelyett, hogy negyven másolatot exportálnál, egyetlen órarendet teszel közzé négyféle módon.
Egy hivatkozás, nem egy csatolmány
Küldj egy hivatkozást. Az illető megnyitja, és látja az órarendet. Nincs fiók, nincs telepítés, semmit sem kell elfogadni.
Kétféle létezik, és a különbség fontos.
A nyilvános hivatkozás mindig csak olvasható. Nem alapértelmezés szerint csak olvasható, nem csak akkor, ha valaki megváltoztat egy beállítást — nem lehet rábeszélni, hogy más legyen. Ez a hivatkozás a szülőknek, egy osztálycsoportnak vagy a hirdetőtáblára való.
A privát hivatkozás szinttel és hatókörrel rendelkezik. "Bárki, akinek megvan ez a hivatkozás, beállíthatja a rendelkezésre állást Ángel számára." Így járulhat hozzá egy kolléga a munkához anélkül, hogy fiókja lenne az előfizetésedben.
Mindkettő ugyanarra az órarendre mutat. Módosíts egy órát, és minden hivatkozás már az új verziót mutatja, mert sosem volt másolat, amit frissíteni kellett volna.
Egy dolog, ami meglepi az embereket: illeszd be a saját megosztási hivatkozásodat a böngésződbe,
és kevesebbet fogsz látni, mint vártad. A hozzáférés a hivatkozásból
oldódik fel először, és a fiókodból másodszor — így pontosan azt kapod, amit a címzett.
Ez szándékos. Ez az egyetlen módja annak, hogy ellenőrizd, mit is küldtél valójában.
Papír, amikor a papír a helyes válasz
Néha az. Egy fal a tanáriban, egy mappa az ellenőrzéshez, egy tanár, aki egyszerűen ezt részesíti előnyben.
A nyomtatási nézetek erre készültek — tanáronként, termenként, alcsoportonként, tevékenységcímkénként —, ahelyett, hogy csak a képernyő pillanatképei lennének. A nyomtatás továbbra is másolat, és továbbra is elavulhat. A különbség az, hogy az újranyomtatás egy kattintás, és tudod, hol található az aktuális verzió.
A képernyő, amely sosem téved
A legjobb válasz arra, hogy "ez az aktuális?", egy olyan kijelző, amely nem lehet elavult. Tedd a mai órarendet egy képernyőre a tanári ajtajánál, és az magától frissül. Senki sem nyomtatja ki, senki sem hordozza, senkinek sincs meg a múlt heti.
Az iskola saját honlapján
A szülők az iskolai oldalt nézik. Így az órarend beágyazható oda, az iskola saját oldalán, az iskola saját dizájnjának részeként — nem egy olyan hivatkozásként, amely egy másik terméknek tűnik.
Egy forrás, négy felület
Ez az egész lényege. A .fet továbbra is az igazság forrása, és a FET továbbra is az, ami generálja. Ami változik, az az, hogy a közzététel megszünteti az elágazások gyártását.
Amikor csütörtökön megváltozik egy terem, egyszer módosítod. A hivatkozások jók. A képernyő jó. A beágyazás jó. Az egyetlen dolog, amit újra kell nyomtatni, az a papír — és pontosan tudod, melyik papír az.
Negyven tanár, egy órarend, nincs szükség visszahívásra.